Eötvös Iskola Lakitelek

Mindannyiunkat megrázta a gyászhír Sörös Anita tanárnő haláláról. Fájdalmasan hamar és váratlanul fejeződött be az életút, amelyről néhány éve bemutatkozólevelében így vallott: 1989 óta folyamatosan dolgozom pedagógusként.Voltamalkalmazottközépiskolaikollégiumban,államiáltalánosiskolában, egyházi többcélú intézményben és művészeti iskolában.Tapasztalatot szereztem kollégiumi nevelőként,napközis tanárként,tanítóként,intézményvezetőként,pályaválasztásitanácsadóként. Alegtöbbidőtamagyarnyelv és irodalom tanításával töltöttem. Munkafeladataim közé tartozott adiákönkormányzatsegítése, táborszervezés,iskolai újság szerkesztése, a LázárErvin Programban való kapcsolattartás, órarend készítése, iskolai könyvtár vezetése, pályázatírás, továbbképzéseken való részvétel.Szakértőként résztveszek a pedagógusok minősitésben.

Harminchat esztendő munkája elfér 6-7 szellősen írt sorban. Az, ami mögötte van egy vaskos kötet lapjait töltené meg: az órákra, tanévekre való felkészülés, a dolgozatjavítások, a gyermekekkel tanítási órákon és azokon kívül való törődés, a mindennapok örömei és feszültségei, a szülőkkel való kapcsolattartás, a konfliktusok felmérése, kezelése, a kollégákkal való együttműködés, az osztálykirándulások, a továbbtanulás intézése, iskolaigazgatóként az intézmény minden ügyes-bajos dolgával való törődés.

Tapasztaljuk, hogy a pedagógus nevel és tanít, de közben pszichológus, családsegítő, gyermekgondozási, párkapcsolati terapeuta, iskolaorvos és védőnő, adminisztrátor, békebíró, s ki tudja még hányféle feladatnak kell megfelelnie. Mindemellett családanya, feleség, társ, érző ember, egyedüli példány, a teremtés megismételhetetlen csodája.

Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,
mint önmagának dermedt-néma szobra.
Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.
Hol volt, hol nem volt a világon, egyszer.

Újabb levél kerül Lakiteleken a tanítók fájára. Kiss János bácsi, Szabó Lajos bácsi, a Csányi és a Lévai házaspár, megannyi köztiszteletben álló egykori tanító bronz borostyánja mellé – olyanok közé, akiket Anita nem is ismert, de akikkel együtt azon fáradozott, hogy a gyermekeket a szépre, a jóra, az igazra oktassa

      Istennek hála, hogy van kikre, és van mire emlékeznünk. Gárdonyi azt mondja, a tanító lámpás. Szeretetének, tudásának fénye ott ragyog minden tanítványában. A pedagógusok a közösség számára példát, igazodási pontot, mércét jelentettek és jelentenek. Községet és közösséget építettek és építenek szóval, kétkezi munkával, hittel és szeretettel.

      Addig él a közösség, amíg születnek gyermekek – s ha gyermekek születnek, szükség van példaadó életet élő nevelőkre is. A Szentírásban, Dániel könyvében olvassuk: „Akkor az érteni tudók ragyogni fognak, mint a fénylő égbolt, s akik igazságra tanítottak sokakat, tündökölnek örökkön-örökké, miként a csillagok.” Szent cél, szent feladat. Adja Isten, hogy megfelelhessünk neki.

      Tisztelt Tanárnő, Kedves Anita! A lakiteleki kollégák, diákok, szülők nevében búcsúzom Tőled. Nyugodj békében!