Lakiteleki Eötvös Loránd

„Akkor az érteni tudók ragyogni fognak, mint a fénylő égbolt, s akik igazságra tanítottak sokakat, tündökölnek örökkön-örökké, miként a csillagok.”     

                                                                                         Dániel 12,3

TÁBORI KÁLMÁN

1950 - 2021

Tisztelt Tanár Bácsi! Kedves Kálmán! Nyugodj békében!

Sík Sándor: Örökösök

Az iskolaház folyosója sarkán

Zsibongva, fürgén, tavaszias tarkán

Mennek előttem a fiatalok,

A lépcsőfokot hármával ugorván.

Köszönnek, annak rendje-módjaképpen:

Tudják, ki vagyok, hisz ott lóg a képem

Valahol egy falon a folyosón

Régvolt tanárok képei körében.

Amint egyik-másikkal összenézek,

Elnehezülnek vállamon az évek,

Olyan avultnak érezem magam,

Mint egy elszürkült történelmi képet.

De én kilépek rozsdás keretemből

S szürkült kezemmel, nem-szürkült szívemből

Áldást intek a sietők után,

Atyai áldást, - a történelemből.

Meghalljátok-e a múltbeli áldást,

Kik a holnaptól várjátok a váltást?

Mindegy, megfogan, hallatlan is, érzem,

A nagyapai Istenhez-kiáltás.

Dús örökséget nem adhat apátok:

Csak ami voltam, azt hagyom reátok,

De hogyha (Isten adja!) megfogan,

Boldog lesz tőle késő unokátok.

Csak ami vagyok: azt, hogy szépen éltem,

Igaztól, jótól, széptől sose féltem,

De ami nem szép, ami nem igaz,

Ami nem is jó, azt is, most is, értem.

Megértem azt is, aki nem ért engem,

Tudok ölelni múltat a jelenben.

És akarom ölelni a jövőt,

S szolgálatára magamat jelentem.

Szolgálatára embernek, világnak,

Nagy Istenemnek, kicsike hazámnak,

Vén magam helyett, örökösökül,

Fiúk, fiaim, titeket ajánllak.